Az első „irgalmas szamaritánus” vesedonor Olaszországban

A Nápolyban élő, 53 éves Simona Losito klinikai patológus, akire alapvetően jellemző a tudásszomj és az élet szenvedélyes szeretete.

Harmincéves korában Simonát a renalis amyloidosis ritka formájával diagnosztizálták, amely progresszív veseelégtelenséget okoz. A fájdalmas tünetek, két csípőműtét és az immunszuppresszív kezelések ellenére Simona tovább élte addigi aktív életét: tanult, dolgozott, és sokat utazott.

A dialízis kezelés kezdete

Egyik külföldi útján Simona autóbalesetet szenvedett. Több csontja eltört, ezért többórás műtétet kellett elvégezni rajta. Sajnos ennek következményeképpen végképp elvesztette megmaradt vesefunkcióit, és ettől kezdve dialízisre szorult. A kezelés megkezdése – HighVolumeHDF kezelésről volt szó, annak minden előnyével – jelentősen megváltoztatta Simona életét, de ő nem hagyta, hogy a kezelés visszavesse. Folytatta munkáját a nápolyi nemzeti rákkutató intézetben, férjével pedig továbbra is gyakran utaztak külföldre.

Feliratkozás a transzplantációs listára

A NephroCare dialízis központjában dolgozó orvosok és nővérek segítségével 2009-ben Simona felkerült a salernói és a milánói transzplantációs listára. 2012-ben átkerült egy másik nápolyi NephroCare központba, amelynek csapata szintén odaadóan támogatta a veseátültetésre váró Simonát.

Hosszú várakozás...

Hónapok, évek teltek el. A várakozás egy megfelelő vesére már elviselhetetlenné vált. Ekkor Simona a NephroCare központ csapatával együttműködve elkezdte fontolgatni az élődonoros veseátültetés lehetőségét. Ötvenöt éves, Pugliában élő unokatestvére felajánlotta Simonának egyik veséjét, és bár vércsoportjuk nem egyezett, a NephroCare csapat elkezdte az átültetés előtti vizsgálatok szervezését. Mint kiderült, Simona unokatestvére megfelelő donor volt, de immunológiai szempontból mégsem volt kompatibilis Simonával.

A szervcsere program

2014 tavaszán a NephroCare csapat bátorítására Simona csatlakozott a toszkán régióban működő szervcsere programhoz. A program keretében szervcserékre kerül sor különböző családok között, feltéve hogy a donor családtagjai immunológiai szempontból kompatibilisek az átültetésre váró személlyel. Öt család vizsgálatára került sor, de a szerencse megint nem szegődött Simona mellé, ugyanis egyetlen donor sem volt kompatibilis vele.

Végre jó hírek!

Aztán 2015 februárjának végén egyszer csak egy, a programban nem részt vevő hölgy jelezte, hogy szeretné egy idegennek adományozni egyik veséjét. Ez a hölgy volt az első szamaritánus vesedonor Olaszországban.

Olaszország első szamaritánus szervdonora

Olaszországban csak néhány éve engedélyezték a „szamaritánus” (önkéntes) szervadományozást, de eddig senki nem élt a lehetőséggel.  A hölgy azonban történelmet írt – köszönhetően nagyvonalúságának és az ezt követően beindult dominóhatásnak, 2015. április 6-án öt, évek óta várólistán lévő beteg kapott új vesét Sienában és Milánóban. Simona végre megkapta a régóta várt vesét! Simona gyorsan gyógyul, és ugyanazzal a küzdőszellemmel élvezi új életét, ami korábban is jellemezte, de ma erősebbnek érzi magát, mint valaha!

Néhány szó Simonától a szervadományozásról:

 „Olaszországban több embernek kellene részt vennie a donorkampányban annak érdekében, hogy nőjön az elhunyt donorok által adományozott szervek száma. Ugyanakkor ki kell használni az új jogszabály által kínált lehetőséget, és jelentős előrelépést tesz lehetővé azon rendkívüli emberek nagyvonalúsága, akik pusztán azért, hogy egy másik emberen segítsenek, felajánlják egyik veséjüket.”