Nem csak fekete és fehér

A fényképezés sok mindent jelenthet. Művészet. Fontos pillanatok és emlékek megőrzése. Valakinek szenvedély, valakinek hivatás. Csatlakozzon hozzánk, fedezzük fel együtt a fényképezés múltját, jelenét és jövőjét!

Manapság mindent az okostelefonunkkal fényképezünk. A gyerekeinket. A barátainkat. Az ételeinket. A helyeket, ahová megyünk. Hogy mire van szükségünk a boltból. A fotózás azonban nem volt mindig ilyen egyszerű és mindennapos dolog. A digitális korszak előtt csak különleges alkalmakkor készítettek képeket. Karácsonykor, családi összejöveteleken, az iskola első napján. Még korábban pedig csak a legfelsőbb társadalmi osztályok kiváltsága volt a portrékészítés alternatívájaként.

De ne menjünk ennyire vissza. Jóval a fényképezőgép megjelenése előtt a fényképészek egy camera obscura nevű eszközzel készítették képeiket. Ez egy sötétkamrából állt, amelynek egyik falán egy nyílás volt (a lencse elődje). A dobozon kívüli tárgyak képe a nyíláson keresztül a szemben lévő falra vetült.

Valamikor a XVI. század végén egy itáliai író és tudós kísérletezett a lencsével és a camera obscurával. A fényképezés e kezdetleges módja azonban nagyban a művész rajzkészségére épült: a kép rögzítéséhez kézzel kellett megrajzolni a falon látszó képet. Néhány lángelme azonban meg volt győződve arról, hogy kell, hogy legyen ennek egyszerűbb módja is.

A kísérletezés kora

A XVIII. század első felében egy német professzornak az az ötlete támadt, hogy ezüstsókat rendezett betűformákba, majd azokat napfénynek tette ki. A kép azonban gyorsan elhalványult.

A XIX. században egy amatőr feltaláló kifejlesztett egy eljárást, amelynek során a napfény segítségével rajzolhattak képeket. A módszert heliográfiának nevezték. Aztán az a remek ötlete támadt, hogy a heliográfiát kombinálni lehetne a camera obscurával. Az eredmény: a világ első igazi fényképe. Ahhoz, hogy rögzíthesse a falusi háza körüli tájképet, nyolcórás expozíciós időre volt szükség.

Nem sokkal később más feltalálók az expozíciós idő lerövidítésén kezdtek dolgozni. Az 1830-as években sikerült 30 percre csökkenteni a nyolcórás időtartamot.

A következő forradalmak

A következő ember, aki forradalmasította a fotográfia útját, egy angol volt. 1851-ben bemutatta a világnak technikáját, amelynek lényege, hogy vizes oldat használatával, üveglapokon hozta létre a negatívokat. Az azt követő években és évtizedekben sok tudós és művész finomítgatta az eljárást, hogy optimalizálja a fényképkészítés menetét. Munkájuk eredményeként a fényképezés egyszerűbbé, megbízhatóbbá és rugalmasabbá vált.

A fényképezés lassan, de biztosan beszivárgott az emberek életébe és magánszférájába. A fényképészek a mozgással és a színekkel is kísérletezni kezdtek. A portré természetesen kezdettől fogva népszerű műfaj volt. Az 1870-es években, az üvegfényképező lemez feltalálásával feleslegessé vált a hordozható sötétkamra, és kezdetét vette a fényképes újságírás és a tájképfotózás diadalútja.

A fekete-fehértől az élénk színekig

Elmondhatjuk, hogy a XX. század volt a hagyományos fényképészet aranykora. A korai években a fekete-fehér fotózás stabilan elterjedt, a technikát pedig folyamatosan tökéletesítették, ami tisztább felvételeket eredményezett. Ez azonban már nem fekete-fehérben történt. A színes fotókkal az emberek valósághűbben tudták megörökíteni életük pillanatait. Az idő előrehaladtával egyre több háztartás rendelkezett fényképezőgéppel, és a fényképezés szabadidős tevékenységként is egyre népszerűbb lett.

Az első valódi színes fényképezési eljárást autokrómnak nevezték, és Franciaországban jelent meg a XX. század elején. Az 1930-as évek közepére két amerikai a Kodachrome film feltalálásával megnyitotta a színes fényképészet modern korszakát. A digitális fényképészet forradalmáig a fejlesztések a színanyagokat és az eljárásokat érintették, a fényképészek pedig kiaknázták a fényképezőgép kínálta új kreatív lehetőségeket. Az idegen kultúrákat és a legfrissebb eseményeket gyönyörű könyv- és magazinfotókból ismerhettük meg. A fotók már mindenhol ott voltak.

Analógból digitális

A digitális fényképezés valamikor az 1990-es években indult hódító útjára. Először a profik használták, akik így azonnal megtekinthették az elkészült képeket. Több mint egy évtizedig tartott, mire a digitális fényképezési őrület a nagyközönséget is elérte. A folyamat katalizátora az okostelefon volt. Ha jobban belegondolunk, egyértelmű, hogyan segítette elő az okostelefon a digitális fényképezés elterjedését. Manapság legtöbben mindenhova magunkkal visszük okostelefonunkat. Könnyű, kompakt és mindig kéznél van, így könnyen megörökíthetjük vele mindennapjainkat. És mivel a fényképek digitálisak, egyszerűen kitöröljük azokat, amelyeket nem akarunk megtartani.

A közösségi hálók, mint a Facebook vagy az Instagram, szintén hozzájárultak a digitális fényképezés elterjedéséhez. Az emberek, különösen az Y-generáció tagjai mindent lefotóznak az okostelefonjukkal: a reggelijüket, a környezetüket, saját magukat (ezt nevezzük „szelfinek”), és fel is töltik közösségi oldalukra, hogy ismerőseik is láthassák. Nyomás fényképezni!

Három tény a fényképezésről

  • Ma kétpercenként több fotót készítünk, mint az egész emberiség tette a XIX. században.
  • Az emberek bal profilja jobban néz ki a fotókon, mint a jobb.
  • Az első digitális fényképezőgépet a Kodak találta fel, még 1975-ben!