Érbehatolás gondozása

A fisztula az Ön életvonala, és Ön aktív szerepet játszhat fisztulája jó állapotának megőrzésében. Számos olyan dolog van, amelyet a mindennapokban és a kezelés alatt megtehet, és amellyel tartósan javíthatja közérzetaét, illetve biztosíthatja a dialízis kezelés szövődménymentességét. Ezek mind egyszerű dolgok – csak engedje, hogy mindennapi életének részévé váljanak.
Természetesen minden beteg fisztulája más és más, ezért eltérő gondozást igényelhet. Beszélje meg az egészségügyi szakszemélyzettel, hogy mi a legjobb az Ön számára – azért vagyunk, hogy minden szükséges tanácsot és támogatást megadjunk Önnek!

Miért van szüksége fisztulára?

A vérereink nem alkalmasak arra, hogy elégséges és folyamatos vérhozamot biztosítsanak a dialízishez. Kétféle véredényről beszélhetünk: vénákról és artériákról. Vénáink közvetlenül a bőr alatt helyezkednek el és gyakran szabad szemmel is láthatóak. Könnyen meg lehet szúrni őket, ugyanakkor a véráramlás a vénákban túlságosan lassú a dialízis kezeléshez.

Az artériákban a vér nagyobb nyomással áramlik, mint a vénákban, ugyanakkor a bőr alatt sokkal mélyebben „rejtőznek“, ezért sokkal nehezebben szúrhatóak. Az artériákban ugyanakkor nagyon erős a pulzus és magas a nyomás, ami nem kedvez a dialízis kezelésnek. Ezért van szükségünk egy különleges érkialakításra, melyet fisztulának neveznek.

A fisztulát egy rövid műtéti beavatkozás során hozzák létre úgy, hogy egy artériát összekötnek egy vénával – ezért nevezik „arteriovenózus“ fisztulának. A fisztulák
általában az alkaron találhatóak. Az újonnan kialakított érszakasz egyesíti az artériák és a vénák tulajdonságait: erősebb a véráramlás, magasabb a vérnyomás, mint a vénában, és ezen az érszakaszon „surranás” tapintható, hasonlóan ahhoz, amit az ember akkor érez, ha egy artéria felett tapintja meg a bőrét.

Az érési folyamat során az ér átmérője megnövekszik, megkönnyítve a tű beszúrását és a fisztula falvastagsága is megnő. Ez az „érési folyamat“ általában 2-6 hétig tart. Az érést követően a fisztula
szúrható, amely nagy mennyiségű vér átáramlását teszi lehetővé a testen kívüli rendszerbe, lehetővé téve az eredményes hemodialízist.

Arteriovenózus fisztula: egy artéria és egy véna tulajdonságainak egyesítése

  • Az „arterio-“ az artéria szóból ered. Az artéria egy olyan ér, amely gyors áramlású és oxigénben gazdag vért szállít a szívtől a test szöveteihez
  • A „-venózus“ a véna szóból ered. A véna a szövetektől vissza, a szív felé szállítja a vért, hogy az a tüdőből további oxigént vegyen fel
  • A „fisztula“ arra az összeköttetésre utal, amely két, normál esetben különálló eret köt össze

A fisztula ellenőrzése

Mivel a fisztula kulcsszerepet játszik a sikeres dialízis kezelésben, valóban fontos annak jó állapotban tartása. A fisztuláját minden nap ellenőrizni szükséges! Szeme, füle, ujjai használatával ellenőrizze, hogy minden rendben van-e.

Fisztulás karjának szemrevételezésekor figyeljen a bőrpír és a duzzadásjeleire.

Egy mód annak ellenőrzésére, hogy megfelelő-e a véráramlás a fisztulán keresztül, ha fonendoszkóppal meghallgatja az úgynevezett „zörejt“. Kérje a dialízist végző csapat tagjait, mutassák meg, hogyan kell ezt végezni.

A legegyszerűbb módszer, ha kezét ráhelyezi a fisztulára. Egyfajta ritmikus vibrálást kell éreznie, melynek neve „surranás”. A fisztulája kitapintásakor fordítson különös figyelmet arra, hogy nem érzi-e érzékenynek, vagy a szokásosnál melegebbnek a fisztuláját.

A fisztula leggyakoribb veszélyeinek, azaz a fertőzés, vagy trombózis veszélyének a minimálisra csökkentése érdekében ügyeljen néhány egyszerű szabályra:

Ne akadályozza a vér áramlását!

Kerüljön mindenféle nyomást a fisztulás karján, mivel az trombózishoz vezethet, különösen, ha alacsony a vérnyomása. Kerülje a következőket:

  • Szoros ruházat vagy olyan szorító tárgyak viselése, mint amilyen a karóra vagy a karkötő, amely a fisztula összenyomódását okozhatja.
  • Alvás közben ráfekvés a fisztulás karjára, mivel ez a fisztula átmeneti csavarodását és a véráramlás csökkenését eredményezheti.
  • Fisztulás karjának erőteljes behajlítása.
  • Műszeres vérnyomásmérés a fisztulával érintett karján, mivel az érleszorító pánt felfújása kompressziót, erős nyomásnövekedést válthat ki a vérerekben.
  • Vérvétel, vagy injekció beadása, mert ezt követően vérzéscsillapítást kell végezni. Emellett a nem kellően képzett személyzet is kárt okozhat a fisztulában.

Ha ezen zavaró körülmények bármelyikét észleli (bőrpír, duzzanat, érzékenység, megemelkedett hőmérséklet a fisztula területén), azonnal forduljon orvosához, vagy a dialízisben dolgozó szakszemélyzethez.

Tartsa tisztán!

Akadályozza meg, hogy baktériumok kerüljenek a bőrről a vérkeringésbe, mely fertőzést okozhat. Mindig tartsa szem előtt a következőket:

  • Naponta és minden egyes dialízis kezelés előtt mossa meg a fisztulás karját vízzel és csak erre szolgáló szappannal.
  • Kerülje a fisztula irányába történő köhögést, vagy tüsszentést.
  • Kerülje a fisztula területének, és különösen a vérnyerési helyek vakarását.

Védje a sérülésektől!

  • Kerülje az olyan tevékenységeket, amelyek megsérthetik a fisztulát, mint amilyen a nehéz tárgyak, pl. bőröndök, költöztető dobozok emelése. Például: vásárláskor használjon kosár helyett bevásárlókocsit, és ne a fisztulás karját használja a súlyos bevásárlószatyor hazacipelésére.
  • Olyan sportokat űzzön, amelyek nem terhelik meg túlzottan a fisztulás karját, ilyen például a kocogás és a kerékpározás.

Ügyeljen a szélsőséges hőmérsékleti viszonyokra!

A nagyon magas vagy nagyon alacsony hőmérséklet is káros hatással lehet a fisztulájára, és trombózist okozhat. Ne tegye ki magát a következőknek:

  • Nagyon magas hőmérsékletnek (pl. szauna, vagy gőzfürdő), mivel az értágító hatású, ami csökkenti a vérnyomást és a véráramlás sebességét. Ha egy nagyon forró napon a szabadban kíván tartózkodni, maradjon árnyékban.
  • Szélsőséges hidegnek, hiszen ez az erek összehúzódását okozza, ezáltal csökkenti a véráramlást a végtagokban, különösen a fisztulás karban. Rendkívül hideg napokon viseljen megfelelően meleg öltözéket, ha a szabadban kíván levegőzni.

Centrális vénás katéter

A centrális vénás katéter az intravénás katéter speciális típusa, és nélkülözhetetlen napjaink dialízis központjaiban. Néhány beteg állandó vérnyerési hely nélkül kezdi meg a hemodialízist – ők leggyakrabban centrális vénás katétert kapnak.

Miért van szükség centrális vénás katéterre?

Ha a beteg vérerei sérültek vagy nagyon sérülékenyek, nem lehetséges fisztula kialakítása. Továbbá, mivel gyors hozzáférést biztosít, a centrális vénás katéter sürgősségi kezeléshez is alkalmazható. Ha a centrális vénás katéter a legjobb választás az Ön számára a hemodialízis kezeléshez, az orvos vagy a sebész egy központi érbe, például a nyaki vénába (nyak), a kulcscsont alatti vénába (mellkas) vagy a combi vénába (ágyék) ülteti be a katétert.

A centrális vénás katéter azonnali hozzáférést biztosít a véráramhoz. A centrális vénás katéteres betegek számára előnyös lehet, hogy karjukat és kézfejüket szabadon mozgathatják a dialízis közben, és elkerülhetők a tűszúrások. A katéterek – különösen a kulcscsont alattiak – hosszú távú komplikációja ugyanakkor az, hogy a vérér gyakran rendellenesen beszűkül (sztenózis). A centrális vénás katéter emellett nagyobb fertőzési kockázattal jár, és a betegeknek körültekintőnek kell lenniük a mindennapi higiénét illetően, vagy ha szabadidős tevékenységeik közé tartozik az úszás vagy a fürdés. Centrális vénás katéterrel néha nehéz nagy véráramlást elérni, ami kihathat a méreganyag-eltávolítás hatékonyságára.

A centrális vénás katéter ápolása

A centrális vénás katéter ápolása általában az ápolók feladata. A katéter kilépési pontját minden egyes dialízis kezelés során meg kell tisztítani. Az ápolónak személyes védőfelszerelést kell viselnie. A betegnek maszkot kell viselnie, amikor a kötszer cseréjére kerül sor és bármikor, amikor a katéter nyitva van, például a fel- és lecsatlakoztatási eljárások során. A nem tunelizált katéterek varratainak egészen addig a helyükön kell maradniuk, amíg a katéter be van ültetve. Ha Önnek tunelizált katétere van, a varratokat el kell távolítani, amint a rögzítő muff begyógyult a helyére.