A vérereink nem alkalmasak arra, hogy elégséges és folyamatos vérhozamot biztosítsanak a dialízishez. Kétféle véredényről beszélhetünk: vénákról és artériákról. Vénáink közvetlenül a bőr alatt helyezkednek el és gyakran szabad szemmel is láthatóak. Könnyen meg lehet szúrni őket, ugyanakkor a véráramlás a vénákban túlságosan lassú a dialízis kezeléshez.
Az artériákban a vér nagyobb nyomással áramlik, mint a vénákban, ugyanakkor a bőr alatt sokkal mélyebben „rejtőznek“, ezért sokkal nehezebben szúrhatóak. Az artériákban ugyanakkor nagyon erős a pulzus és magas a nyomás, ami nem kedvez a dialízis kezelésnek. Ezért van szükségünk egy különleges érkialakításra, melyet fisztulának neveznek.
A fisztulát egy rövid műtéti beavatkozás során hozzák létre úgy, hogy egy artériát összekötnek egy vénával – ezért nevezik „arteriovenózus“ fisztulának. A fisztulák
általában az alkaron találhatóak. Az újonnan kialakított érszakasz egyesíti az artériák és a vénák tulajdonságait: erősebb a véráramlás, magasabb a vérnyomás, mint a vénában, és ezen az érszakaszon „surranás” tapintható, hasonlóan ahhoz, amit az ember akkor érez, ha egy artéria felett tapintja meg a bőrét.
Az érési folyamat során az ér átmérője megnövekszik, megkönnyítve a tű beszúrását és a fisztula falvastagsága is megnő. Ez az „érési folyamat“ általában 2-6 hétig tart. Az érést követően a fisztula
szúrható, amely nagy mennyiségű vér átáramlását teszi lehetővé a testen kívüli rendszerbe, lehetővé téve az eredményes hemodialízist.